Marketingprofesszorok köszöntései

Kedves Gábor!
Aligha kétséges, hogy Rekettye Gábor nem csupán a hazai marketingtudomány emblematikus alakja, hanem nemzetközileg is elismert szakember. Oktatói, kutatói, közéleti tevékenységed, könyveid, tanulmányaid és varázslatos egyéniséged itt van a mindennapjainkban. A Pécsi Tudományegyetemen, az akadémiai bizottságban, a marketing-szakfolyóiratokban végzett munkád következtében nem hiszem, hogy lenne olyan hazai elméleti vagy gyakorlati marketing-szakember, aki ne ismerné a termék- és árpolitikáról, a nemzetközi marketingről, majd később a felelős marketingről szóló gondolataidat.
Zavarban vagyok, mert most köszöntőt kellene írnom pár mondatban: így elég nehéz elmondani közel 40 évre visszatekintő kapcsolatunkat.
A tanárom voltál. Aztán eltűntél az egyetemről, ám valahogy mindig tudtam merre jársz, mit csinálsz, azt azonban soha nem gondoltam, hogy egyszer majd szoros szakmai és baráti kapcsolatba kerülünk. Egy véletlen folytán te lettél PhD-konzulensem, és itt kezdődött az a több mint másfél évtizede tartó együttműködés, amit nagyon sajnálnék, ha nem történt volna meg: mert sokat köszönhetek neked, Gábor, aki bíztatott mindig és mindenre. Veled sikerült legyőznöm a kishitűségemet, mert lazának tűnő, de mégis mindig következetes életszemléleted, toleranciával párosuló magabiztosságod sokszor adott sok erőt nekem is. Rengeteget tanultam tőled: kemény kritikákat, néha kíméletlen véleményeket kaptam nemcsak szakmai, hanem később vezetői munkám során is, mégis most a közös másfél évtizednek az eredményeit látom csak: cikkeinket, könyvünket, és nem utolsó sorban az együtt átélt kalandos és felejthetetlen szakmai utakat, külföldi konferenciákat. Nagy hiánya lenne az életemnek, ha nem találkozunk.
Rekettye Gábor, mint professor emeritus? E nekem olyan felfoghatatlan. Örülök, hogy a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karán még kollegánk vagy és nagyon szeretném, ha még sokáig az is maradnál. Mert túl azon, hogy szükségünk van rád, azt is tudom, hogy a Corso Cafe-ban – ahol a pincérek úgy gondolták, hogy mi évfolyamtársak voltunk – hiányolnák, ha nem lennél ott.

Hetesi Erzsébet
intézetigazgató egyetemi docens
Szegedi Tudományegyetem