Marketingprofesszorok köszöntései

Kedves Gábor!
Amikor megkaptam a felkérést, hogy professzor emeritus cím elnyerése alkalmával írjak méltatást, megijedtem egy kicsit, mert nem tudom, hogy mit szokás és mit illik ilyenkor írni. A szakmai életutad méltatása talán nem indokolt, mert mindenki tudja a szakmán belül és kívül, hogy mit tettél a pécsi tanszékért, a Marketing Oktatók Klubjáért, az MTA Marketing Bizottság működéséért, a magyar marketingszakma hírnevének öregbítéséért.
Végül, úgy döntöttem, hogy inkább személyesebb hangvételű üzenetet küldök, hisz magam is ezen az úton járok. Az idő a hazai marketingszakma másodikgenerációs öregjeivé érlelt bennünket. A jelző megfogalmazása az utánunk jövő generáció és tanítványok feladata. Azt, hogy mit mondanék neked és magamnak, talán legjobban Szabó Lőrinc: Két ország határán című versének utolsó versszaka fejezi ki:
                                  „Öltöztet az idő
                                  jégbe, hófehérbe,
                                  két országban járok,
                                 mindegyiktől félve,
                                 akármit választasz,
                                  megszenvedek érte."
Tudom megszenvedted, amikor a szervezeti átalakítások keretében a tanszék önállósága megszűnt, eltűnt a kiírás az ajtó mellől. Gondolom ez a helyzet nem könnyű ma sem, szakmailag se, emberileg se. Próbáljunk meg a szakmában és a magánéletben egyaránt bölcsnek lenni, mert ehhez elég sok tapasztalatot gyűjtöttünk az elmúlt évtizedekben! Ha szakmai feladatokra marasztalnak bennünket, legyünk hálásak érte, ha nem „csábítanak” vissza, akkor az az ő veszteségük. Talán generációnk számára is ajánlható, hogy minden erőnkkel támogassuk az utánunk jövőket, hogy meg tudjanak küzdeni a jelen kor nehézségeivel.
Őszinte baráti tisztelettel

Lehota József
intézetigazgató egyetemi tanár
Szent István Egyetem, Gödöllő